Megemlékezés a Nemzetközi Holocaust Emléknapja alkalmából

Tisztelt állampolgárok! Ma tartják a világon a nemzetközi holokauszt emléknapját. Magyarországon 1944. április 16-án kezdődött meg a zsidó és a cigány magyarság deportálása. Ezt a napot a magyar történelem egyik legszörnyűbb tényének, a magyar holokausztnak az emléknapjaként jegyzi az emlékezet. Ma különösen szót kell ejtenünk erről a tényről. Szót kell ejtenünk, amikor ma szikrázik a feszültség, a gyűlölködés. S nemcsak emlékeznünk kell, hanem szót is kell emelnünk, figyelmeztetni egymást, mert semmi nem indokolhatja a gyűlöletkeltést, az uszítást és az erőszakot.

Amikor erről a napról esik szó, feltétlenül fel kell hívni a figyelmet a generációk emlékezetének különbözőségeire. Az 1945 utáni generációknak túl súlyos jelentést hordozott a holokauszt problémája, ezért elfordította róla tekintetét. A bennünket követő nemzedékkel megeshet, hogy azért fordul el tőle, mert túl keveset jelent neki, túl keveset tud róla. Világosan kell utalni arra, hogy a mai nemzedékeket kötelesség terheli a tekintetben, hogy a már közvetlen élménnyel nem rendelkezőknek, a későbbi korok emberének hitelesen elmondják a holokauszt történetét. Kötelesség terheli őket továbbá, hogy egyúttal e tények elfogadhatatlanságának tudatát is továbbadja a fiataloknak, s felruházza őket azokkal az erkölcsi alapelvekkel, amelyek gátat szabnak minden faji, vagy éppen vallási alapú megkülönböztetésnek s ezen alapuló megnyilvánulásnak, tevékenységnek.

Tisztelt állampolgárok! Ahhoz, hogy teljesítsük kötelességünket, a holokauszt tényét és magyarázatát az egyetemes humanizmus nevében kell ítéletet mondanunk a szörnyűségekről, vallási és ideológiai hovatartozástól függetlenül.

Budapest, 2010. január 27.

 

Juhász Attila

az Etikai és Egyeztető Bizottság elnöke